| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm

Időszaki kiadványokban – hírlapok, folyóiratok és évkönyveik – megjelent írásai

♦ Szavad legyen a mi szavunk. Vígjáték egy felvonásban. Sütő András hasonló című elbeszélése nyomán írta Kárpáti György. Falvak Dolgozó Népe, 1957. jan. 15.: 4. 1957

♦ Sütő András: A mytilénei szerelmesek. /könyvismertető/ Utunk, 1957. jan. 26.: 2. [Longosz könyvéről.] 1957

♦ Sütő András: „Megszépült emlékek”. /kritika/ Igaz Szó, 1957/3.: 476–477. [Huszár Sándornak az Utunkban megjelent (1957. febr. 16.) novellájáról.] 1957

♦ *** A tartományi néptanács munkálataiból. – Sütő András képviselő felszólalása: Munkánkkal a szocialista építést, hazánk dolgozóinak erkölcsi és politikai egységét szolgáljuk. Vörös Zászló, 1957. ápr. 10.: 3. 1957

♦ Sütő András: Május üzenete. /cikk/ Vörös Zászló, 1957. ápr. 30.: 11. 1957

♦ Sütő András: Megszólalt a nép a színjátszók versenyén. (1. rész) Művelődés, 1957/5.: 10–11. [A műkedvelő mozgalom kérdéseiről. // Nem láttam; leírás az éves tartalomjegyzék alapján.] 1957

♦ Sütő András: A megszólalt nép. Jegyzetek egy színjátszó versenyen. (2. rész) – Paraszt ödipuszok. Művelődés, 1957/6.: 40–41. [A műkedvelő mozgalom kérdéseiről.] 1957

♦ Sütő András: A néplélek hangjai. Vörös Zászló, 1957. jún. 9.: 4. 1957

♦ Sütő András: O cană de untură. În româneşte de Kati şi Mihnea Fuiorescu. Viaţa românească, 1957/9.: 73–77. [Egy csupor zsír.] 1957

♦ Sütő András: Vörösmartytól a Székelyföldig. /jegyzet/ Igaz Szó, 1957/10.: 635. 1957

♦ Sütő András: A Falvak Népe újjászületése. Falvak Dolgozó Népe, 1957. okt. 1.: 3. [25 éve indult a Falvak Népe első sorozata. „Így nőtt a Falvak Népe. Parasztok, s később munkások tolla teremtette egyszerű, a néppel szót értő stílusát, alakította ki arculatát. – Ez az indulás számomra feledhetetlen marad. Nemcsak azért, mert magam is szinte gyerekfővel ültem be a Falvak Népe szerkesztőségébe, s nemcsak azért, mert e szépséges küzdelemben itt láttam meg halántékomon az első ősz hajszálat is, hanem elsősorban azért, mert a Falvak Népe újjászületése a népi hatalom birtokba vételének része s részese is. (…) A lap címe és köntöse is változott. Lakhelyét, mely egyetlen füstös falú szoba volt, palotával váltotta fel a párt szerető gondoskodása. E változásokban pedig a lap változatlanul a dolgozó parasztság, a munkásosztály igazságának közlönye maradt.”] 1957

♦ Sütő András: Félrejáró Salamon. Falvak Dolgozó Népe, 1957. okt. 8.–1958. febr. 4. [Kisregény 14 folytatásban, a szerző előszavával.] 1957

♦ *** A szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség ügyéért. Marosvásárhelyi értelmiségiek nagygyűlése. Vörös Zászló, 1957. okt. 23.: 2–4. [Sütő András hozzászólása a 4. oldalon. // Az ürügy: Jordáky Lajos „önkritikája”, vesd össze: Vörös Zászló, 1957. okt. 11. és nov. 5.; Előre, 1957. okt. 15. // Részlet Sütő felszólalásából: „De a romániai magyar lakosság alapvető érdekeit az az erő vitte győzelemre, amely ezeket az érdekeket nem választotta el az egész dolgozó nép alapvető osztálykérdéseitől; ez az erő a Román Munkáspárt, ezt ma már minden becsületes értelmiségi tudja és vallja. – Sajnos Jordáky magatartása, közéleti szereplése nem tükrözte ezt a félreérthetetlen, egyedül helyes állásfoglalást. Jordáky Lajosban ezért az ellenség szövetségest látott. Jordáky akarva-akaratlanul okot adott arra, hogy az ellenség bizalommal közeledjék hozzá. Ezért tartom helyes intézkedésnek, hogy önbírálatát a sajtó közölte s az egész értelmiség megvitatja. Mert ez a vita megerősíti az értelmiségnek a párttal való kapcsolatait, s ütést mérünk vele azokra, akik a nacionalizmus világméretű bukásának alkonyán a nacionalizmus új hajnalát keresik.” // A marosvásárhelyi nagygyűlés teljes anyaga megjelent az Előrében is (1957. okt. 26.).] 1957

♦ Sütő András: A mi tíz esztendőnk. /cikk/ Igaz Szó, 1957/12.: 960–961. [Tíz éve mondott le Mihály király Románia trónjáról. Részlet: „Vajon ki fogja megírni egyszer a mi félelmeink és aggodalmaink történetét? A királyi Románia nemzetiségi magyarjáét, aki mindig ütést-kivédő mozdulattal szerénykedett el a csendőr előtt s legmerészebb álmai közé tartozott, hogy egyszer a piacon fortisszimóban az anyanyelvén énekelhessen. (…) A mi tíz esztendőnk: egyetlen forradalmi roham volt a történelmi késés behozatalára.”] 1957

♦ Sütő András: A nagyság igézete. /jegyzet/ Igaz Szó, 1957/12.: 1102. [Tomcsa Sándor novellája ürügyén.] 1957

♦ Sütő András: A közművelődés időszerű kérdései. – Író és olvasó mélyülő kapcsolata. /cikk/ Művelődés, 1958/1.: 18. 1958

♦ Sütő András: Eső elől tóba. Tűnődés magunk fölött. Igaz Szó, 1958/1.: 93–98. [Asztalos István és Szabó Gyula kötetei ürügyén a hazai irodalomról. Ua. kötetben, in: A0590 Évek…: 62–70., kisebb változtatásokkal, jegyzettel.] 1958

♦ Sütő András: Közelebb a provinciához. Tűnődés magunk fölött. Igaz Szó, 1958/2.: 216–219. [Ua. in: A0590 Évek…: 70–75., kisebb változtatásokkal, jegyzettel.] 1958

♦ Sütő András: Idegen életek küszöbén. Tűnődés magunk fölött. Igaz Szó, 1958/3.: 396–398. [Székely János verseiről: „a mi számunkra, kik a szocialista forradalom végigvitelére vállalkoztunk” nem elfogadható Székely verseinek hangvétele, a költő befelé fordulása. – Sz. J. ezt követően önkritikát gyakorolt, lásd: S01940 Székely János: A valóság kötelez. Önvizsgálat és felismerés. Igaz Szó, 1958/12. // Sütő duplikáját lásd: G03400 Új bor. Igaz Szó, 1959/1. // A Sütő–Székely-vita visszhangjáról lásd még: S01850 Izsák József: Tűnődés a tűnődésen. Igaz Szó, 1958/5. és S01981 Láng Gusztáv: Valóság és világnézet. Utunk, 1959. jan. 15. // A vita utóéletéről lásd: S27250 Székely János: A bűntudat természetrajza. Árgus, 1994/1. (Ua. in: S30620 Székelyföld, 1999/3.: 7–29.) – Sütő válaszát ez utóbbi közlésre, lásd G11770 Székelyföld, 1999/5.: 130–132. // Székely János: A bűntudat természetrajza c. írására a Földes-vitában is hivatkoznak.] 1958

♦ Sütő András: Így biztonságosabb. /cikk/ Művelődés, 1958/3.: 40. [A Disputa rovatban; előcím: Legyen közkincs a vers. A szerk. vitazáró cikke (1958/5.: 37.) idéz S. A. írásából.] 1958

♦ Sütő András: Problemele reflectării actualităţii în literatura contemporană. Gazeta literară, 1958/10. [Nem láttam, forrás: P0751 Réthy–Váczy: 937.] 1958

♦ Sütő András: Gond és eszmény. /beköszöntő/ Művészet, 1958. ápr. (1. évf. 1. sz.): 3. [A múlt sanyarú emlékei: „A kisebbségi magyar – román munkástestvérének mindenben sorstársa – örült, hogy élt; a bizonytalanság riadalmában tengődő színház csak félszemmel ügyelhetett az eszményeire.”] 1958

♦ –ő. –s.: Öngól. /jegyzet/ Igaz Szó, 1958/4.: 638. [Nemecz Alajos Tomcsa Sándort kritizáló írása ürügyén.] 1958

♦ Sütő András: A barátság szimbóluma. /cikk/ Előre, 1958. ápr. 7.: 1. [A Konstanca tartományi kultúrcsoportok vetélkedőjén látott „barátság táncáról”.] 1958

♦ Sütő András megnyitó beszéde [a MAT békeharcosainak konferenciáján]. Vörös Zászló, 1958. jún. 10.: 1, 3. 1958

♦ Sütő András: Az alkotás érdekében. /cikk/ Művészet, 1958. júl.: 3. [„A párt – miközben önmagát is megtisztítja a revizionista frakcionistáktól, a mindenfajta elhajlóktól és ellenséges elemektől – egész szellemi és művészeti életünk ideológiai tisztaságának megvédésére figyelmeztet. (…) az elhagyott társadalmi bázis vonzása, a kispolgári világ miazmás légköre, a szocialista valóság felületes ismerete vagy szubjektivista megítélése, a távlatvesztés veszélye, a marxista önképzés szúnyatagsága, a szamaritánus meghatódottság az eszmék harcában, az újabban Descartes-tal takaródzó kétkedőknek, a permanens csalódás lovagjainak eszmei hatása, a világnézeti ellentmondások, – mindez együttvéve élő és ható erővé válik a művész munkájában, magatartásában, ha pártos elkötelezettsége nem fakad szilárd elvi meggyőződésből.”] 1958

♦ Sütő András: Ünnepi számvetés. /cikk/ Művészet, 1958. aug.: 3. [„Pártos szellemű művészeink – a polgári-revizionista esztétikai nézetek ellen küzdve – továbbra is arra törekszenek, hogy alkotásaikkal, a festmény, a zenemű, a film, a színpadi szó közvetett vagy közvetlen hatóerejével a dolgozó nép nevelését szolgálják.”] 1958

♦ Sütő András: Fecskeszárnyú szemöldök. Vidám játék egy felvonásban. Igaz Szó, 1958/12.: 716–733. 1958

♦ Sütő András: Új bor. /jegyzet/ Igaz Szó, 1959/1.: 87–89. [Válasz Székely János önkritikájára (lásd S01940 Igaz Szó, 1958/12.) // Részlet: „A valóság és az igazság győzelme, hogy Székely János eljutott idáig. A kispolgári individualizmus, az eszmei tévelygés veresége, hogy Székely János ilyen nyílt és őszinte beszéddel rugaszkodott el – régi költői világának partjaitól.” // A szópárbaj elemeit lásd: G03300.] 1959

♦ Sütő András: Nagyság és erő. /cikk/ Igaz Szó, 1959/3.: 305–306. [Az SzKP XXI. kongresszusáról.] 1959