| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm

Időszaki kiadványokban – hírlapok, folyóiratok és évkönyveik – megjelent írásai

♦ Sütő András: Auschwitzban. /riport/ Falvak Dolgozó Népe, 1955. szept. 6.: 3. [Ua. in: C030 *** Lengyel földön. Mvh., 1956.] 1955

♦ Sütő András: Félrejáró Salamon. /elbeszélés/ Igaz Szó, 1955/10.: 3–15. és 1955/11.: 37–48. és 1955/12.: 28–41. 1955

♦ Sütő András: Kedves pusztakamarási barátaim! Művelődési Útmutató, 1955/11.: 5. [Válasz „A mi falunk – a te falud” című olvasói levélre (uo. 1955/10.), amelyet Sütő András falusfelei (Marina Vasile, ifj. Járai Mihály, ifj. Szász Ferenc) írtak az írónak.] 1955

♦ Sütő András: Marosvásárhelyi levél [Mihai Sadoveanunak]. Igaz Szó, 1955/11.: 10. [Ua. kötetben: Scrisoare lui M. S., in: D040 *** Omagiu lui Mihail Sadoveanu… Buc., 1956.] 1955

♦ [Sütő András?]: A mester életútja. Vörös Zászló, 1955. nov. 5. (261. sz.): 2. [Mihail Sadoveanuról. // Az újságban szerző nélkül jelent meg a méltatás; DS1: 689. szerint az írás szerzője Sütő András és az írás azonos a Köszöntő szavak helyett… c. szöveggel, in: G03890 Előre, 1960. okt. 29.: 3. // Mivel a forrás a második állításban téved (tehát: a két szöveg nem azonos!), valószínű, hogy a Sütőnek vindikált szerzőség sem reális.] 1955

♦ Sütő András: Cel mai frumos cuvînt. Veac nou, 1955/51. [Nem láttam, forrás: P0751 Réthy–Váczy: 937.] 1955

♦ Sütő András: O forţă care intervine activ în viaţa noastră. /cikk/ Scînteia, 1955. dec. 21.: 3. [„Cele mai bune creaţii ale literaturii noastre, aflate în slujba ideilor partidului, a cauzei poporului, înseamnă o uriaşă forţă spirituală în construirea socialismului.”] 1955

♦ Sütő András: Bálint Pali könyves (Asztalos István: Szél fuvatlan nem indul c. regényének hőséről). Utunk, 1955. dec. 23.: 3. [A Kommunista hősök irodalmunkban c. összeállításban.] 1955

♦ Sütő András: La masa frăţiei. Contemporanul, 1955. dec. 23.: 1, 6. [Ua. in: G04800 Familia, 1965. szept.] 1955

♦ Sütő András: Pohárköszöntő szilveszter éjjelén. /cikk/ Dolgozó Nő, 1956/1.: 11. 1956

♦ Sütő András: Egy versolvasó megjegyzései. /jegyzet/ Igaz Szó, 1956/2.: 231–235. [Erdélyi magyar költők műveiről.] 1956

♦ Sánta János: A pléhzenekar. Szatirikus jelenet. Művelődési Útmutató, 1956/3.: 4–8. [Ezen a néven ez az egy műve íródott. // Vesd össze: S01590 Sütő András Rezesbanda című egyfelvonásosa megkapta az 1956 évi Vasile Alecsandri-díjat. Utunk, 1957. máj. 4. // „A novellák tovább íródnak, sőt az idő fordulása nézőpontot módosít az íróban is, a Pléhzenekar című szatirikus jelenetétől eltekintve újabb játék nem születik.” (S11590 Ablonczy László: Sütő András-bemutatók előtt. FiSziMu, 1978. márc. 4.) // Ro. fordítása, szintén álnéven, in: G02980 Cultura poporului, 1956/7.] 1956

♦ Sütő András: Despre oameni, meleaguri şi străvechi legende… Scînteia, 1956. márc. 17.: 2. [Riport a MAT-ból.] 1956

♦ Sütő András: Tisztelt Dohányigazgatóság! /jegyzet/ Vörös Zászló, 1956. ápr. 13.: 2. 1956

♦ Sütő András: Vár a világ. Pionír, 1956. jún. 1. [Gyermeknapi köszöntő.] 1956

♦ Sütő András: Pornesc oamenii. (Fragment) Albina, 1956. jún. 13.: 4. [Emberek indulnak.] 1956

♦ Santa Ianoş [Sütő András]: Fanfara. Comedie într-un act (trei tablouri). Cultura poporului, 1956/7.: 7–13. [G02940 A pléhzenekar fordítása.] 1956

♦ Sütő András: Shakespeare: 1000 példány? /jegyzet/ Utunk, 1956. aug. 3.: 2. 1956

♦ Sütő András: Álmodozás az új Korunkról. /jegyzet/ Utunk, 1956. aug. 31.: 1. 1956

♦ Sütő András: Jónás. /publ/ Utunk, 1956. okt. 12.: 3. 1956

♦ Sütő András: Tiszta lelkiismeretű emberek barátsága. /cikk/ Falvak Dolgozó Népe, 1956. okt. 16.: 1. [A Román–Szovjet Barátsági Hónap köszöntése. „… a felszabadító szovjet nép hozott számunkra teljes emberi megújulást…” – Az írást kézírásos szignó zárja, mely utóbb általánossá vált (főleg a cikkek, állásfoglalások végén). Ennél korábbi szignót nem jegyeztem meg, s a továbbiakban sem követem.] 1956

♦ *** Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élő íróknak és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak nyilatkozata [a magyarországi eseményekről]. Marosvásárhely, 1956. nov. 2. Vörös Zászló, 1956. nov. 4.: 1, 2. [Aláírja 16 író (tk. Sütő András), az ÁIMK 3 szerkesztője és az Igaz Szó szerkesztőségének 3 dolgozója. // Ua. in: Igaz Szó, 1956/11.: 1649–1651.; Előre, 1956. nov. 6.; Utunk, 1956. nov. 7. és kötetben, in: C050 *** A szocializmus védelmében. Mvh., 1957.: 39–45.] 1956

♦ Sütő András: Bizalom. /jegyzet/ Előre, 1956. nov. 6.: 2. [November 7. köszöntése.] 1956

♦ Sütő András: Üzenet Marosvásárhelyről. Falvak Dolgozó Népe, 1956. dec. 4.: 1. [A lap 500. számát üdvözli: „Az ünnepelt szám: az ötszázadik ütközet a párt lobogója alatt a visszahúzó erők, a sötétség, az elmaradottság ellen. (…) Ötszáz lapszám munkatársainak, levelezőinek és szerkesztőinek, szívemhez nőtt s örök teremtő nyugtalanságban, javító, tisztító szándékban fáradozó barátaimnak ezt a lenini tanítást küldeném most üzenetül…”] 1956

♦ Sütő András: Lantosok és kritikusok. /cikk/ Irodalmi évkönyv 1957. Buk., [1956], ÁIMK, 320–322. p. [Lh: OSzK, P 34.017. // Az írás 1956 szeptemberében született az SzKP XX. kongresszusát követő önvizsgálat-hullám hatására. „Megtagadni sem akarom önmagam, mert írásaimnak javát – ha van ilyen – változatlanul igaznak érzem. (…) Sok győzelemről írtam, a magam módján sok földrevert kisember győztes felemelkedését s »elindulását« dicsértem ámuló szavakkal, a kommunizmus felé dübörgő kornak kijáró kalaplevevéssel. (…) Hamisnak bizonyult kinyilatkoztatások az én szememre is hályogot vetettek. (…) Nem bocsátom meg magamnak, mert sok keserves tapasztalat árán tanultam meg, hogy az emberi lélek, melyre hatni akarunk, nem kísérleti nyúl, sem tengeri malac. (…) Az író azonban önvizsgálat nélkül nem mehet előbbre. Ez az önvizsgálat pedig elkerülhetelenné teszi a beismerést: ott is lantosok voltunk, ahol kritikusoknak kellett volna lennünk. Részesei voltunk sok győzelemnek. De részesei voltunk az elhallgatásnak is a »kényes kérdésekben«. »Mert növeli, ki elfödi a bajt«, s ahogy visszapillantok az elmúlt esztendőkre, sok megíratlan fájdalom sötétlik elém számonkérően. (…) A válogatás, mely elkövetkezendő kötetekből vágja sutba a hamisat, a kiagyaltat, az oktalan és ostoba gondolatot, egyben elszánás is; semmiféle lektori vagy rosszul értelmezett irodalompolitikai kívánalom sem üthet félre az igazmondástól.” // Ua. kötetben, jegyzetekkel: A0590 Évek…: 111–114.] 1957

♦ Ion Creangă: A kicsi tű és a nagyverő. Ford. Sütő András. Napsugár, 1957. jan. [Nem láttam, forrás: DS1: 404.] 1957

♦ Sütő András – Kárpáti György: Szavad legyen a mi szavunk. Vígjáték egy felvonásban. Művelődés, 1957/1.: 38–41. [Sütő András novelláját színpadra alkalmazta K. Gy.] 1957

♦ Sütő András állami díjas: Levél egy könyvtároshoz. Könyvtárosok Tájékoztatója, 1957/1.: 4–5. 1957

♦ Sütő András: Rătăcirile lui Salamon. Nuvelă. (Fragment) În româneşte de Dudu Olariu. Viaţa românească, 1957/1.: 30–78. [Félrejáró Salamon. Részlet.] 1957

♦ Sütő András: Irodalmi évkönyv? /jegyzet/ Utunk, 1957. jan. 12.: 2. 1957