| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm

♦ G. T.: Ellenpontok Erdélyben. Beszélő, 1982. szept. [Beszélő összkiadás, 1. kötet: 217. A Lăncrănjan-ügyben „két, egymástól független memorandum született; az egyiket Szőcs Géza és Tabacu Marius szerezte Kolozsvárott, a másikat Sütő András Marosvásárhelyt. Az elsőt tizennégyen, a másodikat harminchatan írták alá, főleg írók.”]

♦ Vincze Gábor: A Lăncrănjan-ügy. Egy magyarellenes pamflet és fogadtatása Romániában, valamint Magyarországon, 1982-ben. Tiszatáj, 2006. márc.: 62–82. [Jegyzetekkel. – A Sütő Andrásra vonatkozó rész (69–70): „Május elején (…) Szőcs Géza költő és Marius Tabacu zenetanár összeállított egy tiltakozó beadványt, melyet rajtuk kívül még tízen írtak alá. Néhány nappal később Marosvásárhelyen Sütő András író (és KB-póttag) kezdeményezésére is készült egy – némileg terjedelmesebb – beadvány, amit Gálfalvi György és Markó Béla öntött végleges formába, majd összesen harminchatan láttak el a kézjegyükkel. (…) a »harminchatok« beadványa (…) Domokos Géza felesége révén – június első napjaiban – jutott el a KB titkárságára, ahonnan továbbították az »illetékesekhez« (…). A beadvány következményeként Enache agitprop-titkár fogadta a magyar értelmiség néhány képviselőjét, és »elhatárolta a párt álláspontját a Lăncrănjan-könyvben foglaltaktól.« A nyilvános elítélés azonban nem történt meg.” – A Lăncrănjan-üggyel kapcsolatban lásd még: Köteles Pál: Töprengés egy torzkép előtt. Tiszatáj, 1982/9.: 51–57. és S35590 Vincze Gábor: Látó, 2006. nov.: 76–100.]