| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm

♦ *** A szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség ügyéért. Marosvásárhelyi értelmiségiek nagygyűlése. Vörös Zászló, 1957. okt. 23.: 2–4. [Sütő András hozzászólása a 4. oldalon. // Az ürügy: Jordáky Lajos „önkritikája”, vesd össze: Vörös Zászló, 1957. okt. 11. és nov. 5.; Előre, 1957. okt. 15. // Részlet Sütő felszólalásából: „De a romániai magyar lakosság alapvető érdekeit az az erő vitte győzelemre, amely ezeket az érdekeket nem választotta el az egész dolgozó nép alapvető osztálykérdéseitől; ez az erő a Román Munkáspárt, ezt ma már minden becsületes értelmiségi tudja és vallja. – Sajnos Jordáky magatartása, közéleti szereplése nem tükrözte ezt a félreérthetetlen, egyedül helyes állásfoglalást. Jordáky Lajosban ezért az ellenség szövetségest látott. Jordáky akarva-akaratlanul okot adott arra, hogy az ellenség bizalommal közeledjék hozzá. Ezért tartom helyes intézkedésnek, hogy önbírálatát a sajtó közölte s az egész értelmiség megvitatja. Mert ez a vita megerősíti az értelmiségnek a párttal való kapcsolatait, s ütést mérünk vele azokra, akik a nacionalizmus világméretű bukásának alkonyán a nacionalizmus új hajnalát keresik.” // A marosvásárhelyi nagygyűlés teljes anyaga megjelent az Előrében is (1957. okt. 26.).]

♦ *** Magyar–román kapcsolatok, 1956. január–1958. január. Dokumentumok. Az iratokat gyűjtötte, vál., s. a. r. és bev. Lipcsey Ildikó. Bp., 2004, Paulus Publishing Bt. – Nagy Imre Alapítvány, 400 p. [Névmutató a 392. oldalon, téves életrajzi adatokkal: „1958-tól az Új Élet munkatársa, 1971–1989 között főszerkesztője. {Helyesen: a Művészet (1958–1959), majd az Új Élet (1959–1989) kinevezett főszerkesztője; 1989 júniusában lemondott.} (…) egy időben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának parlamenti képviselője volt.” {Az MNDT-nek nem voltak ’parlamenti’ képviselői! Parlament sem volt, csak Nagy Nemzetgyűlés.} – Részlet a 115. sz. dokumentumból: „Kovács György, Hajdu Zoltán és Hajdu Győző (…) már az első naptól kezdve más hangot ütött meg. Ők (…) ellenforradalomnak nevezték a magyarországi eseményeket és ilyen értelmű táviratot küldtek a Szabad Népnek. A táviratot más magyar írók is aláírták, de Sütő András és Gálfalvi Zsolt, a távirat feladása előtt kérték, hogy az ő nevüket húzzák ki, mert ők a magyar ifjúsággal éreznek.” Ehhez kapcsolódik a 259. sz. lábjegyzet: „Sütő András elismerte, hogy többen részt vettek a nyilatkozat megszövegezésében, de látva, milyen fordulatot vettek az események Magyarországon, kérték nevük törlését. Jordáky Lajos naplójában megerősítette ezt az állítást. Ő maga (értsd: J. L.) is erre hivatkozva utasította el Balogh Edgárt, aki felkereste, hogy írja alá a nyilatkozatot.”]