| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm

♦ *** Az Igaz Szó irodalmi estje [lesz márc. 29-én, ahol Sütő András is felolvas]. /ism/ Vörös Zászló, 1956. márc. 27. 1956

♦ Nagy Pál: Számvetés az írókongresszus előtt. Vörös Zászló, 1956. ápr. 26.: 2. [Tk. Sütő András műveiről.] 1956

♦ V. J.: „Románok, magyarok – segítsük egymást!” A romániai magyar irodalomról. Művelt Nép, 1956. ápr. 29. (Beszélgetés Illyés Gyulával, romániai látogatása után. Részlet: az új írók közül „legelsősorban Sütő Andrást [említené]. Huszonhét [helyesen: 29] éves és kész, nemcsak mint prózaíró, hanem mint ember is. Aztán Hajdu Győzőt, Hajdu Zoltánt, Nyárádi Sándort [értsd: Kányádi], Majtényi Eriket.” // Ua. kötetben: R260 *** A költő felel. Bp., 1986.) 1956

♦ I. Capocean: Cronica teatrală. Mireasa desculţă de Sütő András şi Hajdu Zoltán. Pentru socialism, 1956.: 690. [Nem láttam; forrás: Réthy: 438.; Réthy–Váczy: 930, 938.] 1956

♦ (–i –s) [Szilágyi András]: Sütő András: A megvitatni valók után: átfogóan, bátran írni. [Interjú az írókongresszus előtt.] (ill: rajzolt arckép) Utunk, 1956. jún. 1.: 6. 1956

♦ *** Az RNK Írószövetségének új vezetősége. Utunk, 1956. jún. 29.: 1. [Tk. Sütő Andrást a vezetőbizottság tagjává választották.] 1956

♦ Pándi Pál: Közös dolgainkról. Szabad Nép, 1956. szept. 9. [Tk. Sütő Andrásról is: „… a magyar írók eleven alkotói munkát folytatnak. Ereje teljében dolgozik Asztalos István, Nagy István, Kós Károly, Franyó Zoltán, Horváth Imre; tehetséges fiatalok nevét ismeri meg az ország: Papp Ferencét, Bajor Andorét, Kányádi Sándorét, Sütő Andrásét, Szabó Gyuláét, Földes Lászlóét, Majtényi Erikét, Gálfalvi Zsoltét, hogy csak néhány nevet említsünk.”] 1956

♦ Nagy Pál: Sütő András: Félrejáró Salamon. /kvism/ Vörös Zászló, 1956. szept. 16.: 2. [Zu: A0110.] 1956

♦ Gálfalvi Zsolt: Félrejáró Salamon. Sütő András elbeszélése. /krit/ Utunk, 1956. szept. 28.: 3. 1956

♦ *** Nagygyűlés a Marosvásárhelyi Textil – Textila Mureş kisipari termelőszövetkezetben. Vörös Zászló, 1956. nov. 11.: 2. [„Sütő András író arról a hűségről beszélt, amely az írókat oly elválaszthatatlanul a dolgozó néphez fűzi. Elmondotta: a történelem beigazolta, hogy a magyar nép ellenségei róka módjára ólálkodtak a hatalom körül, valahányszor a nép a vérét ontotta. A kizsákmányoló osztály soha nem volt híve a magyar nép szabadságharcának. Ezután a magyar és a román nép közös harcairól beszélt, majd arról az önzetlen segítségről, amelyet a nagy szovjet nép nyújtott és nyújt a mai napig is mind a magyar, mind a román népnek, valamint az összes, szocializmust építő országoknak. Felszólalása végén kiemelte, hogy az írók továbbra is minden tehetségüket az igaz ügy, a nép ügyének szolgálatába állítják.” // Ua. in: C050 *** A szocializmus védelmében. Mvh., 1957.: 136–140.] 1956

♦ Marosi Péter: Félrejáró Salamon nyomában. /kritika/ Igaz Szó, 1956/12.: 1845–1850. 1956